5 gringo – avagy az élet öt fiúgyermekkel
Egész életemben arra vágytam, hogy nagy családom legyen. A férjemmel fiatalon ismerkedtem meg, huszonegy évesen már házasok voltunk, és pár hónappal később már terhes is voltam az első gyermekünkkel. Minden a legnagyobb rendben ment. A terhességem szinte teljes ideje alatt kivettem a részem a családi házunk építéséből.
Szinte mindenben segítettem, amiben tudtam, természetesen a cipekedést és a fizikai kemény fizikai munkákat kivéve. A szülés könnyű volt, hamar túlestem rajta, és végre a karjaimban tarthattam az elsőszülött fiamat. Sosem felejtem el azt a pillanatot, annyira felemelő érzés, valami, amitől teljesen átértékelődik az ember addigi élete. A fiam csodálatos baba volt, aludt, evett, ritkán betegedett meg, szóval nagyon könnyű volt vele, a fiatal anyaság minden örömét maximálisan kiélveztem.
Egy csodálatos kezdet
Két évre az első fiam világra jötte után érkezett meg a második gyermekem, aki szintén fiúcska lett. Kegyes volt velem a sors és a természet, mivel a második gyermekem sem okozott nehézségeket, egyszerűen öröm volt a terhesség. Talán emiatt is döntöttünk úgy a férjemmel, hogy szeretnénk még egy vagy két gyereket. Időközben felépült a házunk is, elegendő hellyel és kényelemmel mindenki számára.
A harmadik fiunk már szinte csodának számított a kisvárosban, ahol élünk, mindenki azt mondta, igazán boldog anya lehetek három ilyen szép fiúgyerekkel. Az ikrek érkezése váratlanul ért minket, de annál nagyobb volt a boldogság. Fiuk mind, mondanom sem kell. 5 gringo, így becézi őket a bácsikájuk, és a 5 gringo név elterjedt a környéken is. Mindenki így emlegeti őket. Még most is, pedig már mind az öten felnőtt férfiak. Én pedig el sem képzelhetnék jobb sorsot, mint hogy az 5 gringo édesanyja legyek.
