AZ ESÉLYTEREMTŐ OKTATÁS PROGRAMJA

1. Befektetünk az oktatásba

Egy ország, egy nemzet, egy társadalom jövője döntő mértékben függ oktatási rendszere minőségétől, az iskolázott, nyelveket beszélő, különféle készségekkel felvértezett emberek számától, és attól, hogy az iskolarendszer biztosítja-e a társadalmi felemelkedés lehetőségét az alulról jövőknek. Habár mi, magyarok joggal vagyunk büszkék kiváló tudósainkra, feltalálóinkra, híres iskoláinkra, valójában évtizedek óta nem becsüljük meg saját oktatási rendszerünket. Ez meg is látszik az ország alacsony versenyképességén, romló alapképzettségi eredményeinken, az idegen nyelvet beszélők alacsony arányán. Mindez következménye és oka is egyben az iskolarendszer szétszakadtságának, amit látva minden szülő menekíteni igyekszik gyermekét a rossznak gondolt iskolákból, miközben az iskolák maguk is lefölözni próbálják a jobb képességűnek ítélt gyerekeket. Mindezen nemcsak pénzzel lehet változtatni, de pénz, komoly költségvetési források nélkül nem is lehet rajta változtatni. Nemzetközi összevetésben Magyarország keveset költ a köz- és felsőoktatásra – és ez a pénz is egyenlőtlenül oszlik el a fennálló struktúrán belül.

Az új kormány prioritásnak tekinti majd a beruházást az oktatásba, és ez az oktatási rendszerre fordított források nagyságában is tükröződni fog. A közoktatás működőképességének fenntartása és a minőségi esélyteremtő oktatás alapvető feltételeinek megteremtése, azonnali jelentős költségvetési forrásátcsoportosítást tesz szükségessé. A költségvetési támogatás jelentős növelésével lehetővé kell tenni, hogy az állami iskolák működési kiadásainak fedezete elérje azt a szintet, amely mellett az iskolák már képesek önállóan gazdálkodni a számukra megállapított költségvetéssel. Meg kell kezdeni a pedagógus bérek diplomás bérekhez történő gyors és differenciált felzárkóztatását, amelynek során előnyben kell részesíteni a pályájuk elején járó pedagógusok bérének jelentős növelését. Szintén költségvetési támogatás-növekedést igényel a közoktatás intézményrendszere, elsősorban a kutatás-fejlesztés, a pedagógiai-szakmai szolgáltató rendszer és a tankönyvkiadás. Mindezek mellett biztosítani kell a pedagógus munkaterhek fokozatos csökkentéséhez szükséges forrásokat is. A felsőoktatásra fordított összeg arányát megduplázzuk négy év alatt a költségvetésben, ami a hallgatói létszám növekedését és a versenyképesebb oktatást fogja szolgálni. A ráfordítási arány növelése mellett az integrációs, egyenlőtlenség-csökkentő politikák alkalmazása is előtérbe kerül, hogy a növekvő közkiadások az esélynövelést támogassák.

2. Esély mindenkinek

A hazai oktatási rendszer sajnálatos módon évtizedek óta nemhogy csökkentené, de még el is mélyíti az egyenlőtlenségeket. Már az általános iskolába, sőt az óvodába való bekerülés is versenyhelyzetet teremt, amelyben a kevésbé iskolázott, rosszabb anyagi körülmények között élő, kevésbé kiterjedt kapcsolati hálóval rendelkező családok gyermekei alulmaradnak. Megdöbbentően korán eldől, ki hova kerülhet be, milyen pályán haladhat, és végül mi lehet belőle. Így számos tehetséget nem ismernek fel, nincs is módjuk a kiteljesedésre, mert az adott gyermek az alapkészségek elsajátításának fázisában máris hátrányban van.

Az elmúlt tíz év ezt a helyzetet az extremitásig fokozta. A magyar közoktatásban a hátrányos helyzetű gyerekek jelentős része egész életére esélytelenné válik. A korai szelekció fenntartása, a tankötelezettségi kor leszállítása és a korábbi integrációs erőfeszítések visszanyesése megnövelte a lemorzsolódási arányokat, és tovább rontotta az alapkészségek átlagos szintjét. A kizsákmányolható, alulfizetett, betanított munkásokra épülő gazdasági-társadalmi modell, és annak egészen drámai csúcsra járatása egyéni sorsokat tör derékba, miközben hazánk közös lehetőségeinek is szűk határt szab.

Minden iskolában meg kell teremteni az inkluzív oktatás minden feltételét. Kormányra jutva visszaemeljük tizennyolc évre a tankötelezettségi korhatárt, és hathatós lépéseket teszünk a roma és hátrányos helyzetű diákok iskolai lemorzsolódása ellen. Mindez csakis az integráció eszközeivel történhet, vagyis nem a hátrányos helyzetű diákokat kell „leválogatni” és elkülöníteni, hanem a pedagógusoknak kell megkapniuk az esélyteremtéshez, a fejlesztéshez szükséges szakmai támogatást, például fejlesztőpedagógusok és pedagógiai asszisztensek széleskörű alkalmazásának állami támogatásával, az inklúziós módszerek és egy országos tanodahálózat kiépítésével. Ezt idejekorán, még az óvodában, sőt azt megelőzően – a védőnők, a bölcsődék segítségével, a Biztos Kezdet Gyerekházak hálózatának bővítésével – meg kell kezdeni, mivel a korai évek meghatározóak a gyerekek szocializációjában. Ez teszi majd lehetővé, hogy minél többen érettségizhessenek és bekerülhessenek a felsőoktatásba, majd ezáltal nagyobb hozzáadott értékű, magasabb fizetéssel honorált munkát végezhessenek – gazdasági-társadalmi modellünknek ugyanis a kiművelt emberfők sokaságára kell épülnie.

A roma és hátrányos helyzetű gyerekeket a mostani ösztöndíjrendszer a szakoktatás felé tereli. Ezen változtatunk: elsősorban az érettségit adó képzésben való részvételüket fogjuk ösztöndíjjal támogatni. Oktatáspolitikánk azt is segíteni fogja, hogy minél több roma és hátrányos helyzetű gyerek folytathassa tanulmányait a felsőoktatásban.

A forráshiányos óvodáknak nagyon sok nevelést segítő munkatársra van szükségük: minden óvodában két fejlesztőpedagógus, két pedagógiai asszisztens, egy óvodapszichológus, egy gyógypedagógus és – a szülőkkel való kapcsolattartáshoz – egy szociális munkás státust finanszírozunk.

3. Gyermekközpontú oktatási rendszer

Az új kormány a gyerekek szükségleteit állítja majd az oktatás középpontjába. A gyerekeket úgy kell tanítani, ahogyan az az életkori sajátosságaiknak és a világgal kapcsolatos saját tapasztalataiknak leginkább megfelel. Készségeket, alkalmazkodóképességet, a tanulás és együttműködés képességét, a kritikai gondolkodást kell a középpontba állítani. Az a fontos, hogy az összefüggéseket lássák és megértsék, valamint az, hogy az iskolák mindennapi működését áthassa a demokrácia és a fenntarthatóság gyakorlata. Annak érdekében, hogy minden gyerek az érdeklődésének és tehetségének megfelelő, egyre inkább személyre szabott oktatást kapjon, az iskoláknak a tanulási élmények és lehetőségek egyre gazdagabb kínálatát kell biztosítaniuk. Ez természetesen a tanítás módszertanában is változtatást igényel, amihez a folyamatos módszertani segítséget (tantervek, tankönyvek, továbbképzési kínálat) biztosítani kell a pedagógusok számára. A szülőket és a gyerekeket egyenrangú partnerként kell kezelnie az iskolának.

Ösztönözzük azt is, hogy az iskolák és az egyes tanárok meghatározott kereteken belül maguk dönthessenek a tanítás módjáról, sok év után ismét választhassanak a módszertanuknak és az osztályuknak leginkább megfelelő, az újraélesztett tankönyvpiacon elérhető tankönyvek közül. A tanszabadság és a gyermekközpontú oktatás szorosan összetartoznak.

Kiemelt célunk mindemellett az erősen gyakorlatorientált nyelvtanulás és az infokommunikációs készségfejlesztés. Az online információk keresése, strukturálása, hitelességük ellenőrzése, összefoglalása, előadása olyan képességek, amelyek csakis a gyakorlatban sajátíthatók el, és tanári orientációt igényelnek. A közoktatásnak régi adóssága, hogy e készségek kialakítását ne bízza teljesen a nagyon eltérő élethelyzetben lévő családokra. Lehetőséget kell adnunk a rosszabb anyagi helyzetből érkező, különórákat és technikai felszerelést kifizetni nem képes családok gyerekeinek is a fejlődésre. A koronavírus-járvány a digitális szakadékot is tovább mélyítette, ezért sürgős feladat a járvány által okozott károk felmérése az oktatásban.

4. Autonóm iskolák, jól megfizetett autonóm pedagógusok

Ki kell szabadítanunk az iskolákat és a pedagógusokat abból a parancsuralmi bürokratikus rendszerből, amelybe az elmúlt évtizedben terelték őket. Az Orbán-éra kiemelt célja volt a jövő nemzedékek oktatásának politikai ellenőrzés alá vonása, amihez az iskolai autonómiák felszámolására, és utasítható, egzisztenciális kiszolgáltatottságban tartott pedagógustársadalomra volt szüksége. Meggyőződésünk, hogy ennél a pedagógusok, a gyerekek, a szülők – egyszóval az egész ország – jobbat érdemel.

Mi abban hiszünk, hogy az iskolai autonómia a minőség előfeltétele és a pedagógusi autonómia garanciája. El fogjuk törölni a jelenlegi szakmai ellenőrzési rendszert, és helyébe szakszerű, az iskolai önértékelést támogató külső intézményértékelést hozunk létre. Átfogó béremelésre van szükség az oktatási rendszerben, a pedagógusok jövedelmét, munkájuk elismerése és a pálya vonzóvá tétele céljából a legjobban fizetett értelmiségi pályák bérszínvonalára kell emelni.

Kiemelt célunk a társadalmi egyenlőtlenségek csökkentése az oktatási rendszeren belül, így a pedagógusok esetében is olyan ösztönzőket vezetünk be, amelyek kiemelt javadalmazással, bérpótlékkal honorálják azokat, akik a hátrányos helyzetű régiók iskoláiban vállalnak munkát, amihez az oktatásirányításnak úgyszintén meg kell adnia számukra a szakmai, módszertani segítséget.

5. Segítő szakmák az iskolákban

Azoknak a diákoknak, akiknek családjuk anyagi helyzete, szüleik alacsony iskolai végzettsége, speciális nevelési igényük miatt sajátos szükségleteik vannak, az oktatás során az ehhez szükséges segítséget meg kell kapniuk – a tanárokkal partneri alapon együttműködő szakemberek, fejlesztő- és gyógypedagógusok révén –, hogy együtt haladhassanak osztálytársaikkal, és ne essenek ki a közösségből. Akik pedig bármilyen okból szociális vagy érzelmi nehézségekkel küzdenek, az iskolában elérhető szociális munkásra és iskolai pszichológusra támaszkodhassanak.

A szakemberhiányon sürgősen javítani kell, részben a szakemberek anyagi megbecsülésének biztosításával, részben annak segítésével, hogy az iskolán belül a különböző pedagógiai és segítő szakmák egymást erősítve legyenek képesek együttműködni. Ahhoz, hogy a segítő szakemberek alkalmazása integrálható legyen az oktatási intézmények működésébe, biztosítani kell az iskolák szakmai autonómiáját.

A sajnos időről időre tapasztalható iskolai feszültségeket nem becsüljük alá, ám fontos rámutatni, hogy az iskolarendőrök kivezénylése önmagában nem oldja meg a problémát. A feszültségek társadalmi okait kell kezelnünk, közvetítéssel, párbeszéddel, a gyerek és a család egységben kezelésével.

6. Demokratizált oktatásirányítás

Az elmúlt évtizedet a központosítások trendje határozta meg. Ma már ott tartunk, hogy a gimnáziumigazgatók személyéről is a miniszter dönthet, miközben a KLIK és a tankerületek mélyen beleszólhatnak az egyes oktatói közösségek napi életébe. Cél volt, és sok esetben megvalósult, a tanári karok és rajtuk keresztül az iskolák politikai irányítása és ellenőrzése, az igazodás vált elvárt magatartássá. Mindeközben az irányítószervek szakmai munkája minősíthetetlen, amire a koronavírus-járvány időszaka egyértelmű bizonyítékot nyújtott: a pedagógusok teljesen magukra hagyva küzdöttek az ismeretlen feladattal.

A KLIK-et megszüntetjük. A helyi közösségeknek biztosítjuk az irányítási autonómiát a közoktatásban. Létre kell hozni az iskolafenntartók működését ellenőrző és értékelő rendszert. Az iskoláknak szigorú esélyegyenlőségi feltételeknek kell megfelelniük, és e feltételeknek fenntartótól függetlenül érvényesülniük kell. Konzultációs fórumok működnek majd országosan és területi szinten, nyomon követve, teljesülnek-e a közösen rögzített célkitűzések, ezáltal tehát az oktatás feletti felügyeletet széles társadalmi alapokra helyezzük. Biztosítjuk az oktatás működéséről szóló minden információ teljes nyilvánosságát.

7. Állami és egyházi iskolák egyenlősége

A világnézeti és vallásszabadság a demokratikus politikai erők egyik legfontosabb alapelve. Üdvözöljük a vallási közösségek szerepvállalását fontos társadalmi ügyekben, így az oktatásban is. Párbeszédre, partnerségre törekszünk valamennyi egyházzal, tiszteljük intézményépítő tapasztalatukat és elkötelezett munkájukat.

Éppen a partneri viszonnyal nehezen összeférhető, hogy ma az állam a saját iskoláival szemben az egyháziakat részesíti kiemelt támogatásban. Döntő fontosságú, hogy ezt az aránytalanságot helyreállítsuk. Az oktatásügyben minden szabályozásnak és a finanszírozásnak szektorsemlegesnek kell lennie. Az állami és az egyházi fenntartású intézményekkel szemben azonosaknak kell lenniük a lehetőségeknek és az elvárásoknak is. Megemeljük az állami iskolák támogatását annak érdekében, hogy az állam saját iskoláit ugyanolyan támogatásban részesítsük, mint az egyháziakat. Szeretnénk elérni azt is, hogy az egyházi iskolák jóval nagyobb szerepet vállaljanak a hátrányos helyzetű diákok fejlesztésében és az egyenlőtlenségek csökkentésében. Az esélyteremtő tevékenységhez az egyházi iskolák megkapják ugyanazt a szakmai és anyagi segítséget, mint az államiak. Biztosítani szeretnénk azt is, hogy minden gyermek, ha szülei így döntenek, világnézetileg semleges oktatásban részesülhessen.

8. Szabad ország, szabad egyetem

Az egyetemi szféra arra vár, hogy végre hagyják dolgozni. Az elmúlt több mint tíz év kancelláros, konzisztóriumos, kuratóriumos ámokfutásának véget kell vetni. Az álalapítványokba alkotmányos puccsal kiszervezett közvagyont vissza kell szerezni.

Alapelv az egyetemi szenátusok jogköreinek helyreállítása, az autonóm belső működés elsőbbsége, szakmai szempontból pedig a kutatói és oktatói tevékenység összeegyeztetése, a nemzetközi partnerségek bővítése, az európai tudományos trendekhez való illeszkedés. Ugyanez igaz az MTA-tól elvett kutatóhálózatra is, amelynek nem politikai főnökökre van szüksége, hanem a tudományos közösség szakmai autonómiájának biztosítására. Az egyetemi oktatói és a tudományos kutatói pálya feltételeit arra tekintettel kell újragondolni, hogy a magyar oktatóknak és kutatóknak nemzetközi versenyben kell helytállniuk. A jól működő és átvehető külföldi példák alapján kell újjászervezni a tudományos és felsőoktatási intézményeket és életpálya-lehetőségeket. Mindezek a folyamatok a garantáltan emelkedő költségvetési hozzájárulás körülményei között juthatnak érvényre. A jóvátétel elvének a felsőoktatásban is érvényesülnie kell. Várjuk vissza a politikai okokból meghurcolt CEU-t! Visszaállítjuk az egyetemi autonómiát, és ahol a szenátus kéri, felülvizsgáljuk az egyetemi modellváltást.

A társadalmi felemelkedés útját nem torlaszolhatja el a felsőoktatási tandíj. A diploma nemcsak az adott diák, de a társadalom egésze számára is hasznos. A társadalmi mobilitás ösztönzése érdekében ezért az első diploma megszerzését ingyenesen biztosítjuk, és lebontjuk a felsőoktatásba való belépés elé emelt mesterséges korlátokat.

9. Egész életen át tartó esély a tanulásra, második esély a lemorzsolódó diákoknak

Nagyon messze vagyunk már attól az időtől, amikor a tanulás véget ért a szakmunkás-bizonyítvány, az érettségi vagy a diploma megszerzésével. Összhangban azzal a hozzáállással, hogy az oktatási rendszer a tanulásra, az alkalmazkodásra, a tudásszerzésre tanít elsősorban, ez a folyamat az élet során soha nem áll meg. Akinek módja és szándéka van, egész élete során új szakmákat, készségeket sajátíthat el, akit pedig a gazdasági helyzet fordulatai vagy saját szakmájának változásai erre kényszerítenek, azoknak meg is kell kapniuk a lehetőséget a továbblépésre.

A szakmai képzések, átképzések és a felnőttképzés gazdasággal való kapcsolata nem jelentheti az alacsony fizetésű, kizsákmányolt munkavállalók kinevelését. A felnőttképzés célja lehet a szakmai továbblépés, a munkanélküliségből való kikerülés új szakma megtanulásával, az alapszakma bővítése új ismeretekkel a munkahely megtartása érdekében, illetve az iskolarendszerben felhalmozott hátrányok ledolgozása, csökkentése. Mindegyik célhoz sajátos igények kapcsolódnak, ennek megfelelően kell ezeket a felnőttképzési ágakat kiépíteni és összhangba hozni a vállalati, az egyetemi, illetve a szociális és a foglalkoztatási szférával. Minden munkavállalónak meghatározott számú és értékű továbbképzés finanszírozását tesszük lehetővé.

Jóvátesszük az Orbán-rendszer bűnét, második esélyt adunk azoknak, akik az elmúlt évtizedben végzettség nélkül morzsolódtak le a tizenhat évre leszállított tankötelezettség és az esélyeket igazságtalanul elosztó iskolarendszer révén. Az érintett fiataloknak európai jó gyakorlatok mintájára biztosítjuk a következő ciklusban, hogy megszerezhetik azt a szakmunkás-oklevelet vagy érettségit, ami megadja számukra a második esélyt az életben.